Mednyánszki László (1852–1919)

Mednyánszky László a századforduló magyar festészetének legtermékenyebb és legtalányosabb alakja. Felvidéki arisztokrata családból származott, de javait elosztogatta, s maga az anyagiakkal mit sem törődött. 3-4000 olajfestményre és több ezer grafikára becsült életművének nagy része külföldön vagy idehaza lappang, illetve magángyűjteményben van. Ennek egyik oka, hogy művei csak addig érdekelték, amíg el nem készültek, s boldog volt, ha modelljei valamelyikén segíthetett velük. Modelljei főként egyszerű parasztlegények, cigányok, kocsisok, katonák, koldusok és a külvárosok „kétes egzisztenciái” voltak.

1872-től a müncheni festészeti akadémia növendéke volt. 1873-75 között a párizsi École des Beaux Arts-on I. Pilsnél tanult. 1877-ben kiállították egyik képét a párizsi Szalonon. 1884-ben Budapesten bérelt műtermet, és ettől kezdve rendszeresen részt vett a Műcsarnok tárlatain. 1889-től 1892-ig ismét Franciaországban tartózkodott. 1892 őszén Máramarosban készített tájvázlatokat Feszty Árpád körképéhez. 1896 nyarától 1897 őszéig ismét Párizsban tartózkodott, 1900-ban Galíciában, 1901-ben az Adria vidékén, majd négy évig Bécsben dolgozott. Ez idő tájt készült képeit ismét sötét színárnyalatok, sűrű fényárnyék-hangulatok jellemzik, melyek csak 1909 körül oldódnak újra világosabb tónusúvá. 1905-től 1911-ig Budapesten élt, ezután visszatért Bécsbe. A háború kitörése idején ismét Budapesten tartózkodott, s harctéri rajzolóként bejárta Galíciát, Szerbiát és Dél-Tirolt.

Mednyánszky 1892 őszén érkezik Máramarosba, ahol Feszty Árpád körképének tájvázlatain dolgozik, s ahol ekkor már Hollósy József – aki 1893-ban megjelentette a Buddhista Káté című munkáját – vezetésével egy buddhista kör alakult ki. Ennek és a Feszty Árpádné baráti körének – melynek Gárdonyi Géza is tagja volt – köszönhetően a buddhizmus tanításai mélyen megérintik Mednyánszkyt, olyannyira, hogy életét a továbbiakban ennek az eszmerendszernek szenteli.

1904-ben a Művészetben írja róla Malonyay Dezső:
„Szerencséjére a mi művészünknek is, éppen abban az időben kezdett terjedni az a modern bölcselkedők egyoldalú tanainál tisztultabb, tárgyilagosabb s az egész mindenséget inkább felölelő világfelfogás, amely brahmán buddhisztikus tradíciók révén szivárgott Európába. Tárt karral fogadta Mednyánszky.
Hisz ez a világfelfogás az, amelyre azok áhítozhatnak, akik mindent szeretettel akarnának felölelni, s akik a küzdelmet szeretik annak legkülönfélébb lehetőségeiben.
Fantasztikus volna ez a hitvallás, ha nem éppen az evolúció képezné sarkalatos alapföltételeit. Amit Darwin az univerzum általunk ismert kis részére nézvést megállapított, azt a brahmán buddhizmus az egész mindenségre dúsan kiterjesztve nyújtja; ebbe belefér Nietzsche, Tolsztoj (már például a határokat vonó Spencer karjai közt mily kevés fér el az egészből!), de ők is csak egy-egy csepp a gondolatok és eszmék ama nagy óceánjában.
Talán még általánosan nemigen adunk róla számot magunknak, de a nekünk új világnézet hatása már érezhető, úgy az európai irodalomban, mint a művészetek terén.
Nálunk a piktor Mednyánszky az első képviselője. Ma még sok zavart okoz. Összebonyolítja a megszokott következtetéseket, rombol az útszélivé sablonosodott szimbólumok között, s az új következtetések módját még nem sajátították el a gondolkozók, a művészek, bár folyik már a lázas keresgélés új formulák s új szimbólumok után, hogy néhány tömör szóval vagy még egyszerűbb jellel a fogalmak egész sorozatát közvetíthessék.”

A korabeli tudósító még csak homályosan látta azt, amit ma már egyértelműen megállapíthatunk: Mednyánszky az első volt azok között, akik a buddhista szellemiséget művészetükben a nyugatiak számára közvetítették, nem szavakkal, nem is valamilyen új formavilággal, hanem a színek játékával, a témák kiválasztásával és – Mednyánszky esetében különösen igaz ez – az egész életükkel.

Mireisz László

Hivatkozás:
Mednyánszky László képei