Trebitsch Lincoln Ignác Timóteusz (1879–1943)

A magyarországi buddhizmus máig legérdekesebb figurája Trebitsch Lincoln, teljes nevén: Trebitsch Lincoln Ignác Timóteusz, a későbbi sanghaji főapát, Csao-Kung. A húszas-harmincas évek újságolvasó publikuma ezt a nevet, mint minden idők egyik legnagyobb stílű szélhámosáét és politikai kalandoráét ismerte meg.

Trebitsch egy jómódú paksi zsidó kereskedő család gyermekeként látta meg a napvilágot 1879. április 4-én. A szülők rabbinak szánják, s el is kezdi a rabbiképzőt Pozsonyban. Ámde nemsokára kikeresztelkedik, s Németországban egy protestáns lelkészi fakultás hallgatója, ahonnan viszont idő előtti nősülése miatt kizárják. Ekkor presbiteriánus hitre tér, és Kanadában folytat teológiai tanulmányokat, nem kevés sikerrel: 22 évesen pappá szentelik, s mint kiváló hitszónok némi hírnévre is szert tesz. Misszionáriusként ortodox zsidókat próbál megtéríteni Moldvában és annak környékén, sőt ő a missziós csoport vezetője. Időközben beutazza Európát és az Egyesült Államokat. (Útjáról cikksorozatot is ír, amit az Egyetértés és a Közgazdasági Szemle is közöl.) Átlép az anglikán egyházba, és 1902-ben át is települ Angliába, ahol rövid ideig falusi lelkészként teljesít szolgálatot, ám nemsokára Londonba költözik. Itt a különféle papi hivatásokat fölcseréli az újságíróskodással és a politikával, minek eredményeként 1910-ben a brit alsóház képviselője lesz.

De Trebitsch elsősorban több államnak kémkedő kettős ügynökként válik igazán ismertté. Már az első világháború idején információt szállít az angolok mellett a németeknek és a franciáknak. Nemigen van olyan országhatárokon átnyúló konspiráció, amiben ne lenne nyakig benne. Az I. világháború kitörése után a hírszerzés tagjaként cenzorként dolgozik, ámde hamar menekülnie kell a német titkosszolgálattal létesített kapcsolatai miatt. Nemsokára Amerikában tűnik föl, ahol már az angol politika rejtelmeiről ír leleplező cikksorozatot. Anglia kérésére ugyan elfogják, de megszökik; újból letartóztatják, és kiadják Angliának. Itt váltóhamisítás vádjával három évre bebörtönözik, majd megfosztják brit állampolgárságától, és visszakerül oda, ahonnan elindult: 1919 szeptemberében hazatoloncolják Magyarországra. Persze nem sokat időzik itthon, újból Németországba utazik, ahol a jobboldali-monarchista ellenforradalom egyik szervezője lesz, Ludendorff tábornok közeli munkatársa. Diplomáciai megbízatásai során Budapesten is tárgyal, többek között Gömbös Gyulával és a különítményes Prónay Pállal. 1920 márciusában a Kapp-puccs sajtófőnöke. A jobboldali puccskísérlet leverése után a magyar diplomáciai szolgálat segítségével újból Magyarországra menekül, ahol Gömbös bújtatja. Az osztrák Bauer ezredes személyi titkáraként – vagy inkább társaként – szerepet vállal abban a diverzáns akciókból álló átfogó politikai és hadászati műveletben, amit magyar irredenták, valamint német és osztrák szélsőjobboldaliak terveztek az újonnan megalakult csehszlovák állam ellen, s amelynek végső célja Csehszlovákia fölbomlasztása lett volna. A nagyszabású tervből azonban nem lesz semmi, mivel Trebitsch azt jó pénzért eladja a franciáknak, és egy kisebb összegért a cseheknek is, majd 1921-ben Kínába utazik.

Trebitsch már a húszas évek első felében megismerkedik a buddhizmussal, s ennek hatására két évig théravádin szerzetesként él Ceylonban, ahol vallásfilozófiai munkát is ír. Miután idősebbik fiát rablógyilkosság vádjával Nagy Britanniában kivégzik, úgy dönt, hogy végleg elfordul addigi életétől, fölismervén „a létezés üresség-természeté”-t. Döntését azzal pecsételi meg, hogy visszavonul a világtól, s elmondása szerint már a Kelet felé vezető hajóúton is a Buddha tanításáról elmélkedik. Kalandor természete azonban még egyszer fölülkerekedik benne: részt vesz a kínai polgárháború hatalmi játszmáiban, így többek között újjászervezi a Kuomintang csendőrségét. Először Vu Pei-fu tanácsadója és bizalmasa, majd átáll annak ellenfeléhez, Csang Cso-lin marsallhoz. Állítólag szerepe volt 1929-ben Aman Ullah afganisztáni uralkodó megbuktatásában is. Fia halála miatt már korábban ünnepélyes bosszút esküdött Anglia ellen, s Kínában meg is szervezi az angolellenes propagandát. Ekkor találkozik régi társával, Bauer ezredessel is, aki éppen a Koumintang kiképzőtisztje, s aki korábbi negatív tapasztalatai ellenére még ekkor is megbízik benne – ami sokat elárul Trebitsch szuggessztív egyéniségéről.

Trebitsch – immáron mint Csao-Kung apát – egy buddhista kolostor alapításának szándékával tíz szerzetest küld Magyarországra – többnyire buddhistává lett kelet-európai emigránsokat, köztük egy kopaszra borotvált litván nőt. Üzenetében hazatelepülési szándékát is jelzi, ami persze válasz nélkül marad, sőt, amikor megtudják, hogy ki küldte a szerzeteseket, a delegáció tagjait még csak ki sem engedik szállni a gépből. A szerzetesi küldöttséget ráadásul nemcsak Magyarországról, de valamennyi európai országból azonnal kiutasítják – hála a Mester hírének.

Trebitschnek buddhista apátként az emberiség jövőjéről írt, és saját buddhista eszmefuttatásait tartalmazó filozofikus jellegű művét néhány évvel halála előtt adják ki Sanghajban angol nyelven, s ebből egy példányt Horthy kormányzónak is elküld, egy szép ajánlással. A könyv valóságos ritkaság: megrongálódott egyetlen példánya az Országgyűlési Könyvtár zárolt anyagában található. Lényeges azt is megemlíteni, hogy legelőször éppen az ő ötlete volt egy itteni, az egész térségben missziót végző buddhista felsőoktatási intézmény alapításának a terve is, ami csak sok évtized múlva vált valósággá.

A nagy játékos 1943. október 7-én hal meg Sanghajban. Trebitsch, alias Csao Kung apát halála és temetése méltó volt evilági hírnevéhez. Egy magyar újságíró, aki a háborút az ottani külföldiek – főként nyugatiak – számára létrehozott internálótáborban vészelte át, a temetés miatt aznapra kiszökött a városba, és színes leírást adott a ceremóniáról. Elmondása szerint Trebitschet százezres tömeg kísérte utolsó útjára. A temetési menet élén a megszálló japán hadsereg parancsnokai meneteltek a kínai bábkormány egyes tagjaival. Őket követték a város vezetői, majd számos buddhista pap és szerzetes következett, szinte minden irányzatból, mi több: a buddhista szerzetesek mellett taoista főpapok is megjelentek. Számos pap és szerzetes Kína távolibb részeiből jött el a nagy eseményre, de voltak, akik Japánból, Koreából, sőt még Ceylonról is ideutaztak. Ennek fényében különös jelentőségű, hogy az sem biztos, hogy egyáltalán ott és akkor halt meg. Egy újságíró ugyanis 1947-ben levelet kapott tőle Dardzsilingben, a következő kezdő sorokkal: „Bizonyára örülni fog a hír hallatán, hogy még élek.” Egyesek szerint Trebitsch a háború után egy tibeti kolostorban rejtőzködött, amit a világsajtó rögvest szenzációs hírként röpített szét.

Nem lehet kétségünk afelől, hogy Trebitsch elérte a megvilágosodást. Számos vallást, világképet és irányzatot kipróbálva megélhette a Buddha azon tanítását, miszerint semmiféle hiedelem, világnézet vagy metafizikai spekuláció nem vezet el a végső megismeréshez. Vagyis éppen kalandorsága révén jutott el a világ látszat voltának fölismeréséhez, illetve a tökéletes előítélet-mentességhez. A trebitschi tanítás lényege továbbá, hogy a világi hatalmak: államok, titkosszolgálatok, birodalmak, pártok, gazdasági és politikai szervezetek, illetve ezek szolgái: a politikusok, hadvezérek, uralkodók, tanácsadók, és egyéb hatalmasok csupán átlátszó és kiszámítható, önállótlan papírmasé figurák, festett képek. Ezért az egyik hazai buddhista kisközösség, a TeKi-KaGyü, Trebitsch-Lincoln Ignác Timótheuszt saját pantheon-alakként, mint Thaganapa mahásziddha inkarnációját tiszteli.

Farkas Attila Márton

Hivatkozások: további írások, fényképek, The Many Lives of Ignatius Trebitsch-Lincoln