Tőkei Ferenc (1930–2000)

A szó legtágabb értelmében orientalista volt, azaz tudta, hogy szakmánk legfőbb tanulsága az összehasonlítás Európa kultúrájával. Sinológus volt, vagyis szövegek alapján tanulmányozta Kínát, elkötelezve magát Kína kultúrája mellett; már utána maradt könyvtára is bizonyította széleskörű érdeklődését.

Könyvtárának egyik harmada Kína iránti érdeklődését mutatja. Könyvtárának másik harmada a filozófia, ez munkásságának értékelése és elemzése is. Könyvtárának harmadik harmada a leghosszabb: belefér az egész világ, a megírás helyét és tárgyát illetően.

Amelyik tudományos intézményben megfordult élete során, működése rajta hagyta sokoldalúságának bélyegeit. Egész keletet hasonlította össze Nyugat-Európával, és azt remélte, hogy munkatársai és tanítványai folytatják mind kutatómunkáját, mind pedig feltáró tevékenységét.

Történelmi érdeklődése alapjában véve földhözragadt: azt vizsgálta, hogy az egyes kultúráknak milyen volt a viszonya a földhöz, milyen tulajdonviszonyok között sajátították el a történelem folyamán és jelenítették meg művészi formában.

1959-ben robbant be a magyar kultúrába (A kínai elégia születése) és a kínai kultúra történetébe. Kínai kultúrtörténeti munkásságát az ő terminusával “az ázsiai termelési mód” címen emlegették még számos alkalommal és kiadványban. Jellemző, hogy a munka Párizsban jelent meg először, tehát nem is magyarul, és a külföld hamarabb ismerte meg és el, mint hazája.

Mindenek előtt a kínai irodalom magyar fordítását tűzte ki céljául: vagy maga fordította le, vagy megszervezte a kínaiul készült művek magyar fordítását. A prózai műveket mindig maga fordította, és megtervezte, hogy híres magyar költők ültessék át magyarra művészi formában. Sokszor ezek a “nyersfordítások” az eredeti költemények igazi fordításai; úgyhogy csak sajnálhatja a magyar olvasó, hogy nem olvashatók külön kötetben.

Előszavak, utószavak, fordításokat bevezető írások tanúskodnak arról, hogy két munkája között is foglalkoztatta alapvető témája, a sinológia. Munkáját megkoronázta a konfuciánus kínai kultúra összefoglalása, Liu Hszie írása (Az irodalom és faragott sárkányai). Ezzel a munkájával a tudomány doktora címet érdemelte ki (a Magyar Tudományos Akadémia 1973-ban választotta tagjai közé), valamint Állami díjat kapott 1970-ben.

Mint élete egész folyamán, a kínai írástudók legfontosabb tanítását valósítja meg: a túlsó partot, azaz a munkája közvetítette gázlót összekötve a kínai kultúra múltjával, Kínát pedig Európával. A kínai kultúrát és magyar fordítását így számunkra, Kína számára és a világnak egyaránt közvetíti.

Nagy leleménye volt az európai ókor történetének felfedezése, és eredményei keleti hiányának kimutatása, ami szerinte lehetetlenné tette, hogy nagy kultúrájuk ellenére Kelet óriási államai megközelítsék az európai civilizáció eredményeit.

A cselekvés elméleti megítélésétől jutott az orientalisztikáig, a drámától a filozófiáig. Legnagyobb és legteljesebb sinológiai kötetei az ókori kínai filozófia legnagyobb teljesítményét mutatják. Címük így szól: Kínai filozófia. Ókor; többször is kiadták. Le akarta még fordítani a kínai filozófia egyéb jelentős írásait is, erre azonban csak a kötetcím vall, mert sajnos nem volt ideje rá. Kár, hogy nem tudjuk meg, milyen elméleti összefüggések foglalkoztatták még, de a fordított munkák eredeti címe és besorolása, amit tekintetbe vett, a kínai írásbeli kultúra legfőbb munkáit tudta magyarul közvetíteni. Írásaival kapcsolatban beszélhetünk az irodalom és filozófia, drámaírás és történettudomány interpretálásáról, mikor mire van szükségünk. A fordítás mindegyikre lehetőséget ad. Kínában ami írásbeli, az rögtön irodalom is; Tőkei tisztában volt az írás és az irodalom közötti különbséggel, s igyekezett fordításait ennek tudatában elkészíteni.

Liu Hszie Kínában nem elég nagyra becsült munkájában Tőkei felfedezi a császárkor előtti legnagyobb költőt, a császárkor legfőbb mércéjét, Csü Jüant. Az ő költészetének kibomlását vizsgálja egész munkássága során. Az ő tanulságait bontja ki minden kínai irodalmi fordításában, jó írástudóhoz illően. A kínai irodalom Tőkeinél “elégikus”, a jelzőnek legalább sinológiai értelmezésében, Csü Jüan A száműzetés elégiája című művének alapján. Már a címe is nehezen volt fordítható. Csü Jüan élettörténete jól példázta azt a bánatot, ami Tőkei és egyes követői értelmezésében a keleti irodalom legfőbb műfaját, az elégiát tükrözi.

Világnézetében benne foglaltatott sok régi, látszólag távoli kultúra eredménye. Például nem csupán a szokásos “filozófia” gyanánt értelmezett, de csak keleten megismerhető tanítás. A Kínában idegen eredetűnek számító buddhizmusról ír több munkájában az eredetileg kínai taoizmus külsőségeivel, egészen a mai kínai “népvallás”-áig. A történetelméleti tanulmányainak, felismeréseinek a tanulsága vezette el A társadalmi formák elméletéhez és az erről szóló írásokig (1968), valamint a fejlődés és felzárkózás akadályainak feltárásához és a hozzájuk szükséges fejlődéshez: A szocializmus dialektikájához (1974). Az összehasonlítás tökéletes, a történelem még nem teljes, de kívánom, hogy Kína eljusson kultúrája fokára a történelmében is.

Ecsedy Ildikó