A Taiji Quan az egyik legelterjedtebb kínai harcművészeti és egészség-megőrző módszer.
Kialakulása meglehetősen homályos múltra tekint vissza. A Taiji Quan eredetét, különböző források nem egységesen határozzák meg, de elmondható, hogy a hagyományok leginkább Zhang San Feng taoista szerzeteshez kötik. A kínai hagyomány a Chen család 9. generációját képviselő Chen Wang Ting-et tekinti a Chen Taiji Quan megalapítójának, mely minden Taiji stílus közül a legrégebbinek számít, és amelyből minden mai stílus /Yang, Wu (hao), Wu, Sun/ kifejlődött. A kínai harcművészetek az erő alkalmazásának módja szerint két csoportba oszthatók: külső (kemény, fizikai erőt használó) és belső (lágy, a belső erőt használó) irányzatokra.
A Taiji Quan és a Xing Yi Quan mellett a harmadik legnagyobb belső irányzat a Bagua Zhang. Keletkezése Dong Hai Chuan (1797-1882) nevéhez fűződik aki kora híres harcművésze volt. A stílus az ököl helyett a tenyér használatát részesíti előnyben és mozgásvilága összefügg a nyolc trigrammal ami a Yi Jing könyvben szerepel.
