Tihanyban, 2017. június 14-15-én, immár negyedik alkalommal tartották meg a Közös gondolkodás a jövőnkről vallásközi konferenciát. Az idei találkozó a Konferencia az ember és a környezete kulturális és morális egységéről alcímet kapta, a beszélgetések és előadások ekörül a téma körül forogtak. A konferencián részt vett és felszólalt Mireisz László, A Tan Kapuja Buddhista Egyház elnöke is.
A Tihanyi Bencés Apátságban, az Emberi erőforrások Minisztériumának, valamint az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottságának közös szervezésében megrendezett konferencia kiváló alkalmat nyújtott mind az egyházak és a vallások közötti párbeszédre, az egymás megismerésére, mind pedig az egyházak, vallások és az állam közötti párbeszédre is.
Az idei konferencia témája Az ember és a környezete kulturális és morális egysége volt. A megjelentek ezen téma körbejárásának segítségével ismertették vallásuk ide vonatkozó tanításait és ezen a témán keresztül keresték a konszenzust a különböző nézetek között, majd pedig fogadtak el egy közös nyilatkozatot a konferencia végén.
A Tan Kapuja Buddhista Egyház képviseletében jelen lévő Mireisz László, a TKBE elnöke, Az egymást követő, egymásért felelős generációk etikai és kulturális kapcsolatai című kerekasztal-beszélgetésen kitért rá, hogy a buddhizmusban a mester-tanítványi láncolat alapvetően létrehozza és fenntartja a generációk közötti folyamatosságot. Beszédében később kitért a Szígalaka szuttában elmondott Buddha beszédre, melyre hivatkozva ismertette, a buddhizmus hozzáállását, az ősök, a tanítók, a leszármazottak, barátok, a segítők, valamint a mesterek tiszteletére vonatkozóan. Rámutatott arra, hogy a buddhizmus szerint az ember amennyiben felelősségteljesen viszonyul mindenkihez ebben az esetben a tudata megnyugodhat és nem kell félnie attól, hogy bármilyen támadás éri őt az általa tiszteltek felől.
A szutta segítségével egyben arra is felhívta a figyelmet, hogy a buddhizmus egyik legfontosabb ismertetőjegye, hogy a buddhisták nem csak követik és másolják az ősök szertartásos útmutatásait, tehát egy buddhista gyakorló nem pusztán elfogadja, amit a korábbiak tanítottak neki, hanem meg akarja érteni azokat. Így a helyesen gyakorló buddhista a megértés fényével minden sötétséget képes eloszlatni.
A kétnapos, tihanyi konferencia végén a szervezők és a résztvevők a következő közös nyilatkozatot fogadták el:
Felismerve és elfogadva, hogy…
… az ember nem tekintheti úgy, mintha a világ minden dolga és élőlénye az ő szolgálatára lenne rendelve, nem a többi teremtménytől elkülönítve létezünk, hanem gyönyörű egyetemes közösséget alkotunk a világ többi élőlényével;
… át kell éreznünk, hogy szükségünk van egymásra, felelősséggel tartozunk másokért és a világért;
… környezetünk, társadalmaink és a javakkal való gazdálkodásunk állapota egységes egészet alkot, még akkor is, ha erről nem mindig veszünk tudomást. Ezért a felelőtlenség nyomán előálló figyelmeztető jelek is egyszerre érintik közösségeinket, környezetünket és gazdálkodásunkat;
– halaszthatatlan feladat rálelnünk arra az útra, ami itt, most, és a jövőben képes biztosítani a ma élőknek és a jövő nemzedékeinek emberhez méltó életét;
… a felelősségvállalás és az ennek megfelelő cselekvés útjára való rátaláláshoz rendelkezésünkre álló idő rohamosan fogy;
… ami tegnap még következmények nélküli önzésnek tűnhetett, azért mára sokan – gyakran nem azok, akik leginkább vétettek a mértékletesség és a józanság ellen – súlyosan fizetnek.
… nem csak azért tartozunk felelősséggel, amit megtettünk, hanem elmulasztott tetteinkért is.
A fentieket szem előtt tartva…
… tudatosan törekszünk arra, hogy az őszinte és bizalomteljes párbeszéd során elveinkkel és értékeinkkel lelkesítsük egymást és minden embert, aki elkötelezi magát az előttünk álló kihívások felvállalására;
… fáradozunk azon, hogy a gondolat tettekben, az értékrend cselekvésre indító elhatározásokban, a belső meggyőződés pedig a teljes emberi közösséget megszólító kezdeményezésekben öltsön testet;
… hangsúlyozzuk, hogy nemcsak a jelen nemzedék sorsa függ a mai helyes döntéseinktől, hanem a következő generációké is; talán soha nem volt ilyen hosszútávra ható jelentősége a felelősségvállalásnak, mint ma;
… törekszünk az ökológiai egyensúly különböző szintjeinek visszaszerzésére, e szintek pedig: belső kapcsolat önmagunkkal, szolidaritás másokkal, más élőlényekkel való egymásra utaltságunk átélése és lelki kapcsolat Istennel.
Mindehhez kérjük a Mindenható világosságát, segítségét és áldását!
A konferenciáról szóló, Mireisz Lászlóval készült beszélgetést a Buddha FM internetes rádióban hallgathatják meg. Az adások időpontját erre a linkre kattintva tekinthetik meg.
