A magyarországi buddhisták állásfoglalása az ENSZ 21. párizsi klímakonferenciájára

Céljaink újragondolása és irányváltás

A magyarországi buddhisták állásfoglalása az ENSZ 21. párizsi klímakonferenciájára

A magyarországi buddhista közösségek vezetőiként, a magyar buddhisták többsége nevében üdvözöljük a klímakonferencia tervezett határozatait, melyek reményeink szerint valóban hatékonyan segítik egy takarékos, mértéktartó, a valódi szükségletek kielégítésére irányuló helyes életmód kialakítását. Támogatjuk mindazon felhívásokat, amelyek minden vallás felelős és tudatos szemléletéből fakadó közös erkölcsi alapállásból igyekeznek szólni a vallási felekezetek tagjaihoz, egyházi közösségekhez, a döntéshozókhoz és a Földön élő emberekhez.

Valóban fontos, hogy a természeti erőforrások pusztítással járó kiaknázásának lelassítása és megállítása érdekében átálljunk az alacsony károsanyag-kibocsátású, megújuló energiaforrásokra épülő társadalmi létfenntartásra, fokozatosan visszatérjünk ahhoz a gyakorlathoz, hogy egyre inkább csak annyi energiát fogyasszunk, vagy még kevesebbet, mint amennyi képes évről évre újratermelődni. A klímakonferencián meghozandó határozatok további egyetemes szintű, jövőbemutató döntések születését és akciók elindítását ösztönözhetik. Fontosnak tartjuk, hogy ne csak a klímaválság kapcsán felmerült problémákat igyekezzünk orvosolni, még ha úgy is tűnik, hogy ennek megoldása a legsürgetőbb. Valójában a klímaválság egyben természethez való viszonyunk, társadalmi létezésünk, végső soron pedig tudatunk egészségének válsága, és azoktól elválaszthatatlanul jelenik meg.

Válaszúton áll az emberiség, s ha nem jutunk sürgősen a szükséges belátásokra és nem lépünk időben, a tét valóban a megmaradás lehet. A veszéllyel való szembenézés kiemelkedő lehetőséget tartogat számunkra, hogy közösen cselekedjünk, egy igazságosabb, kiegyensúlyozottabb, és harmonikusabb világ megteremtését tűzzük célul magunk elé. Olyan ésszerű életvezetést kell megcéloznunk, amely összhangban van a természet egyensúlyának fenntartásával, és amely tiszteletben tartja az emberiség szimbiotikus kapcsolatát a Föld ökológiájával és természeti körfolyamataival.

A közös cselekvéshez azonban radikálisan meg kell változtatnunk a szemléletünket. Ez a konferencia tehát alkalom arra is, hogy az alábbi kérdésekben figyelmeztető szavunkat hallassuk, és jelezzük a ránk váró tennivalókat.

1. Induljon el annak széleskörű tudatosítása, hogy szűklátókörű, hosszú távon kockázatos döntéseink, és a javak termelésére és szerzésére irányuló mindennapi cselekedeteink sodorták veszélybe az emberi kultúra és tágabban a földi élet jövőjét.

2. Kezdjük el oktatni és terjeszteni azokat a módszereket, amelyekkel elkezdődhet a hibás működés felszámolása és a helyes megoldások alkalmazása. Nem technológiai megoldásokra van végső soron szükség, hanem a hozzáállásunkat kell megváltoztatnunk. Ez a hozzáállás pedig a minden élő és élettelen létező iránt érzett egyetemes felelősségtudatból és tiszteletből fakad.

3. Teremtsük meg annak lehetőségét, hogy mindinkább tudatossá váljék az élőlények, köztük az emberi lények ezer szállal való összekötöttsége, s hogy melyek azok a feladatok, amelyek tudatosságra és együttérzésre, tervezésre és döntésre képes emberi mivoltunkból, ezzel összefüggésben pedig egyetemes felelősségünkből fakadóan ránk hárulnak. Fontos, hogy a földi bioszférát alkotó valamennyi élőlény érdekét figyelembe vegyük, ne csak az emberét.

4. Mentsük meg azokat a most háttérbe szorított kultúrákat, amelyek később esetleg újra nagy jelentőségűnek bizonyuló tudást, hagyományokat őriznek a természettel való harmonikus együttlétezésről.

5. A klímaváltozás okaiért és hatásaiért felelős, abból huzamos ideje tetemes hasznot húzó nemzetek gazdaságai feleljenek korábbi hibás és felelőtlen döntéseik következményeiért, és mind szellemi, mind anyagi erőforrásaik megosztásával segítsék a károk helyreállítását a fejlődő és az elmaradott térségekben egyaránt.

6. Hozzunk létre egy olyan új, nem versengésre, hanem kölcsönös érdekfelismerésre és együttműködésre épülő, környezettudatos, a világ egészére kiterjedő, és minden résztvevő érdekeit részrehajlásmentesen figyelembe vevő gazdasági működést, amely egyben lehetővé teszi a társadalmi különbségek csökkentését.

7. Össze kell gyűjteni és bárki számára hozzáférhetővé kell tenni mindazokat a környezeti és természeti értékek megóvására, a hulladékmentes gazdálkodásra, újrahasználatra, újrahasznosításra, az erőforrások és eszközök közösségi megosztására irányuló megoldásokat és viselkedésmintákat is, amelyekkel ki-ki a saját életében, személyes életterében hozzájárulhat ahhoz, hogy megszokott hétköznapi cselekvéseink és azok következményei kapcsán is nagyobb morális felelősséggel, minden érző lény iránti szolidaritással és tudatossággal nyilvánulhassunk meg.

Mindig a jelen pillanat a legmegfelelőbb a cselekvésre, és ma már világosan látható, hogy az idő megérett a változtatásra, hogy a helyes cselekvést nem halogathatjuk tovább.  Hallgassunk végre józan eszünkre, mert a cselekvésnek egyetlen általunk kedvezően befolyásolható pillanata van: most!

Tisztelettel:

Mireisz László
A Tan Kapuja Buddhista Egyház elnöke
 
Rev. Vijayavajra Máthé János
a Buddhista Misszió, Magyarországi Arya Maitreya Mandala Egyházközösség ügyvivője
 
Tiszteletreméltó Láma Csöpel
a Magyarországi Karma Kagyüpa Buddhista Közösség vezetője
 
Ming Lai
a Magyarországi Kínai Chanbuddhista Egyház apátja
 
Az állásfoglaláshoz csatlakoztak A Tan Kapuja Buddhista Egyház közösségei:
 
A Tan Kapuja Zen Közösség
Átama – A Nyugati Tanítvány Nemes Tantrikus Köre
Buddhista Vipasszaná Társaság
Dhammadípa Szangha
Magyarországi Dzogcsen Közösség
Magyarországi Ligmincha Közösség
Mennyei Trón Öt Elem Rend
Mokushó Zen Ház
TeKi KaGyü
 
Budapest, 2015. november 28.