Bánfalvi András (1955–2002)

Bánfalvi András 1955. február 25-én született Budapesten. Az Eötvös József Gimnáziumban érettségizett, majd a Kandó Kálmán Villamosipari Főiskolán szerzett diplomát 1982-ben.

Üzemmérnökként dolgozott a Pestvidéki Gépgyárban, majd munkahelye 1986-ban Indiába küldte hat hónapra. 1990-ben rövid ideig a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnál volt informatikus. Mindezek mellett mechanikai műszerészi szakvizsgát szerzett, elvégezte a moziüzem-vezetői és gépkezelői szaktanfolyamot, amatőr csillagászként távcsöveket is készített; német, angol és orosz nyelvből fordított szépirodalmi műveket, filmelméleti írásokat. 1991-től A Tan Kapuja Buddhista Főiskola hallgatója, majd később könyvtárosa. A Főiskolán az első évben filmesztétika-órákat tartott, később filmklubot vezetett. A Főiskola könyvtárának jól válogatott állományát jórészt András alakította ki munkatársa segítségével. Számos fordítással gyarapította a magyar nyelvű buddhista szakirodalmat: Gyémánt szútra (1998), Szertartás a halottakért: tibeti halálmeditációk (1998), 101 zen történet (1994), Szív szútra (2001), valamint az Egyiptomi halottaskönyv (1994, 1995) és a Válogatás a Nag Hammadi könyvtár ókeresztény (apokrif) szövegeiből (2002). A Magyar Könyvklub 1996-ban jelentette meg Az ördög alternatívája címmel Frederick Forsyth regényének fordítását, amit szintén András készített el. Számos munkája maradt befejezetlenül, szövegfájlokban. Amatőr filmesként számos kisfilmet alkotott, rövidfilmjei közül néhány Amszterdamba is eljutott. 2002. április 28-án, hosszú betegség után a halál lefogta kezét.

Kalmár Csaba

Bánfalvi András a Kőbányai Nonprofessional Filmstúdió munkájában kezdetektől fogva fontos részt vállalt. Az 1970-es évek elején szerveződő amatőr filmesekből álló stúdió célja mindig az volt, hogy az éppen aktuális és hivatalos filmes irányzatok mellett teret és lehetőséget kínáljon a szakma iránt érdeklődő, új szemléletet kialakítani vágyó fiataloknak.

András minden szárnyait próbálgató fiatalnak segítséget nyújtott munkája elkezdésében. A forgatókönyvek és a kész felvételek szigorú bírálatával segített formálni filmes látásunkat, filmelméleti hozzászólásai, széles körű ismeretei elmélyítették a filmről mint művészetről, funkciójáról, eszközeiről való tudásunkat.

Az elméleti és technikai segítségnyújtás mellett ő maga is rendre készítette saját kisfilmjeit. Video-esszé, vagy talán videokísérlet lehet a megfelelő szó munkáira, melyekben létfilozófiáját, a világról alkotott filozofikus képét igyekezett egészen egyedi látásmóddal képkompozíciókba önteni. Irányzatokba besorolhatatlan megformálású filmjei igazi szellemi utazást, meditációs élményt kínáltak az értő közönségnek, azokat rendíthetetlenül, saját lelki útja bejárásának eszközeként készítette akkor is, mikorra már a maroknyi értő közönség is elveszett.

A Filmstúdió megszűnése után tovább vezette az utódként létrejövő filmklubot, melynek közönsége éjszakába nyúlóan hallgatta többek között az általa legtöbbre becsült rendező, Tarkovszkij filmjeiről szóló, egyedülállóan mélyen értő filmelemzéseit. Mindig új szempontokat felvető meglátása, véleménye pótolhatatlanul hiányozni fog.

Kárpáti Ildikó