Hopp Ferenc (1833–1919)

A világutazó optikus, műgyűjtő és mecénás Fulneken, Morvaországban született 1833. április 29-én, egy sokgyermekes, morvaországi kántortanító családjában.

1845-ben rokonok révén Pestre került, optikusinasnak a Calderoni céghez. Segédlevelének megszerzése után külföldre ment szakmai gyakorlatot szerezni. Két évi bécsi, majd négy évi egyesült államokbeli tartózkodás után tért vissza Pestre (1861), betársult mestere cégébe, amelyet később (1864) egészen átvett és jelentős mértékben továbbfejlesztett. Megtartotta a már bevezetett Calderoni és Társa nevet, az optikai profil mellé – az Eötvös-féle tanügyi reformok idején – meghonosította Magyarországon a tanszer- és iskolai szemléltetőeszköz-gyártást (1870 körül). Szakmai tevékenysége ötvenéves jubileumán ezért a tevékenységéért kapott Ferenc József Lovagrend-kitüntetést (1895). Értékesítette és propagálta a gyorsan fejlődő új találmány, a fényképezés eszközeit és anyagait is.

A cég virágzása lehetővé tette, hogy ötvenéves kora után kedvtelésből, a természettudományok és a földrajz, a távoli népek élete és a technika fejlődése iránti érdeklődésből utazzék. Meglátogatta a világkiállításokat, körutazást tett a Földközi-tengeren, elutazott Nyugat-Afrikába, ahol meglátogatta a kongói vasutat, és további, kisebb-nagyobb utazások mellett 1882 és 1914 között ötször körülutazta a Földet (1882-83-ban, 1893-94-ben, 1903-ban, 1905-ben és 1913-14-ben). Utazásairól beszámolt a Magyar Földrajzi Társaság ülésein; több úti beszámolója nyomtatásban is megjelent, ezeket gyűjtött és saját készítésű fényképeivel illusztrálta.

Eleinte emléktárgyakat vásárolt; az ásványoktól a míves fegyverekig, a technikai érdekességektől a különös használati tárgyakig és remek dísztárgyakig mindent megvett, ami felkeltette érdeklődését. Figyelme fokozatosan fordult a magas művészet és a tudatos műgyűjtés, ezen belül a keleti művészet és díszítőművészet felé. Különösen az emberi kézügyesség teljesítményeit, a finom faragásokat és távol-keleti lakkmunkákat értékelte. Az Iparművészeti Múzeumban megrendezett Amateur Gyűjtemények Kiállításán 1907-ben már a legnagyobb keleti anyaggal szerepelt, bár magát nem tekintette szakértőnek. Később (1913-tól) művészettörténész, Felvinczi Takács Zoltán segítségét is igénybe vette a gyűjtemény gyarapításánál, rendezésénél.

Mecénási tevékenysége igen szerteágazó: tárgyaiból adott kölcsön kiállításra és ajándékozott is közgyűjteményeknek, de utazásai során szakemberek kérésére saját pénzén a helyszínen vásárolt is tárgyakat, például a Műegyetem Geológiai Tanszékének ásványokat, a Magyar Nemzeti Múzeum ókori osztályának egy karthágói (pun) kerámiagyűjteményt (ez ma is látható a Szépművészeti Múzeumban). Rendszeresen támogatta a Magyar Földrajzi Társaságot és számos más, tudományos és társadalmi egyesületet, mind választott hazájában, Magyarországon, mind szülővárosában, Fulneken. Régi optikai és csillagászati műszerekből álló szakmai gyűjteményét a Meteorológiai Intézet Asztrofizikai Múzeumára, fotógyűjteményét a Magyar Földrajzi Társaságra hagyta (mindkettő megsemmisült a második világháború idején).

Végrendeletében legfontosabb gyűjteményét, a több mint négy és fél ezer darab, túlnyomórészt keleti műtárgyat villájával és kertjével (Bp. VI., Andrássy út 103.) együtt az államra hagyta, kelet-ázsiai művészeti múzeum alapítása céljából. Az anyag erősségei a drágakő-, elefántcsont-, nemesfa- és lakkfaragványok, rekeszzománcok, bronz használati és dísztárgyak, a japán lakktárgyak. De megtalálható közöttük a buddhista művészetnek nem egy olyan alkotása is (Japánból, Kínából, Thaiföldről), amelyeknek ma is kiemelkedő helye van az azóta ötszörösére gyarapodott gyűjteményben.

Hopp Ferenc Budapesten halt meg 1919. szeptember 9-én. A köztiszteletben álló polgárról elmondhatjuk, hogy szinte népmesei karriert futott be, és – a legnagyobbakhoz hasonlóan – közintézményt hozott létre a magánvagyonából. Ez a közintézmény mindmáig működik, és érdemben járul hozzá a keleti művészet és tárgykultúra hazai megismertetéséhez.

Ferenczy Mária