Ligeti Lajos (1901–1987)

Ligeti Lajos 1901-ben Balassagyarmaton született, szülővárosában érettségizett, majd az Eötvös József kollégiumba került és a budapesti tudományegyetemen klasszika-filológiát és török nyelvet tanult. Első tudományos munkája 1925-ben jelent meg. 1925 és 1928 között Párizsban Pelliot professzornál tanult orientalisztikát, kínait, mongolt és tibetit. Ekkor került érdeklődésének középpontjába Belső-Ázsia története.

1928-ban a magyar kormány és a Tudományos Akadémia támogatásával Mongóliába indult, hogy tanulmányozza a mongol nép szokásait, nyelvét és kultúráját. Kalandos úton, Kínán keresztül jutott el úticéljához, ahol idejének nagy részét lámakolostorokban töltötte, s közben megismerkedett a mongol törzsi beosztással és a törzsek elhelyezkedésével. Tanulmányozta a mongol nyelvet és a kolostorokban felhalmozott szent könyveket. Utazásáról csak 1931-ben tért haza. Kutatásainak eredményét először Franciaországban tette közzé, majd itthon, az 1934-ben megjelent Sárga Istenek, sárga emberek (Egy év Belső-Mongólia láma-kolostoraiban) címmel megjelent művében ismertette.

1936–-37-ben autóutat tett Afganisztánba és az ott szerzett tapasztalataival az 1938-ban megjelent Afgán földön című munkájában foglalkozott. Hazatérése után ismét bekapcsolódott a hazai tudományos életbe. 1942-től 1962-ig a budapesti egyetemen ő vezette a Kelet-ázsiai tanszéket, majd az ebből leváló Belső-ázsiai tanszéket, amely a mongol, tibeti és mandzsu tanulmányok központja lett. 1942-ben jelent meg a buddhizmus alapszövegeit mongol fordításban tartalmazó 108 kötetes Kandzsur tartalmát leíró katalógusa, és már a háború után jelent meg a már Csoma által is tibetiből részben lefordított Szubhásitaratnanidhi című bölcsmondás-gyűjtemény tibeti-mongol kétnyelvű kiadása, amit később magyarra is lefordított.

1947-től a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja volt, húsz éven át az alelnöke és az Orientalisztikai Bizottság elnöke. Legjelentősebb tudományos eredményeit a magyar nyelv korai török jövevényszavainak kutatásával érte el. 1964 és 1971 között a budapesti egyetemen a török filológiai tanszékét is vezette, közben pedig létrehozta az Altajisztikai Tanszéki kutatócsoportot.

1969-ben újjászervezte a Kőrösi Csoma Társaságot és annak első elnöke lett. A nyelvészet területén elért eredményeit két jelentős műben (A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van, 1977; A magyar nyelv török kapcsolatai a honfoglalás előtt és az Árpád-korban, 1986) foglalta össze. Nevéhez fűződik a Mongolok titkos története (1962) című munka lefordítása is. Ligeti Lajos 1987-ben halt meg Budapesten.

Horányi Gábor