Kezdőlap » Emlékoldal » Szerb János (1951–1988)
Szerb János tibetista 1977-1982 között a Magyar Tudományos Akadémia Altajisztikai Kutatócsoportjában dolgozott, s tanított az Eötvös Loránd Tudományegyetem Belső-Ázsia Tanszékén.
Ezt az időszakot követően a Bécsi Egyetem Kelet-Ázsiai Intézetébe került, mint a buddhista tudományok kutatója. Elnyert egy kinevezést: Forschungsstelle für Kultur-und Geistesgeschichte Asiens, s ott folytatta oktatói és kutatói tevékenységét. Tudományos kutatásának fő területe a klasszikus tibeti irodalom volt. Előkészítette Bu szton híres Cshosz ‘bjungjának újra kiadását a Comparative Study of Tibetan Historical Sources (“Tibeti történeti források összehasonlító tanulmányai”) című sorozat első köteteként. Ez a műve már csak halála után látott napvilágot. Tervei szerint a sorozat közzétette volna számos tibeti történeti forrás kritikai kiadását, teljes vagy részleteinek fordítását és elemzését. Sajnálatosan korai távozása derékba törte a programot. Csak remélni lehet, hogy kutatásának lesz folytatója.
Művei:
Szerb Jánost barátai, ismerősei egy kicsit hobónak tartották. Ennek ellentmond az a komoly, mélyenszántó tudományos munka, amelyet hátrahagyott. „Mindig úgy éreztem, hogy senkit és semmit nem vesz komolyan – és arra sem tart igényt, hogy őt komolyan vegyék” – írta róla Petri György a verseihez írt utószavában. Merthogy költő is volt. Ha megszólalnék című kötete már halála után, 2000-ben jelent meg, bár valamennyi verse bécsi útja, 1982 előtt íródott. Hadd álljon itt egy:
Emlékezés egy különös nyár-éjszakára
valamelyik év
valamelyik tél
valamilyen lakás
valahova haza
El!
Sárközi Alice