1. A rendtag életmódja legyen egyszerű és természetes.
Minden szellemi törekvő számára az első és legfontosabb feladatot az jelenti, hogy megtalálja azt az életmódot és életvezetést, amely egyrészt lehetővé teszi a buddhista elveknek a gyakorlatba, a mindennapokba való átültetését úgy, hogy az az élet minden területére kihasson. Másrészt, az életvezetésnek olyan tudatosnak kell lennie, hogy a belső hajlamokat és indíttatásokat is figyelembe véve az élet folyamatos szellemi haladás lehessen, olyan emelkedés, amely mentes a szélsőségektől.
Önmagad megszelidítve,
irányítsd felfelé a tudat-elefántot.
Hagyd, felfelé had igyon a hegyi patakból,
és had időzzön vidáman a pocsolyban
(Szaraha-páda, D.102.)
2. A rendi viseletnél a külsőségeknek nincsen kiemelt jelentősége. A rendtagok számára legyen minden öltözék rendi ruha.
A legtöbb vallási irányzat papjai vagy tagjai öltözékükkel is kifejezésre juttatják vallási vagy irányzatbéli hovatartozásukat. Az Átama tagjai mindenek előtt a szellemi elveket és a Tan mindenre való kiterjesztését tekintség feladatuknak, mert ezek megléte a leghétköznapibb ruhát is díszes öltözetté változtatja.
Egy toll vagy három toll!
A díszes öltözettől csak annyira lesznek bölcsek, mint a hattyú.
Lehet, hogy ezzel a világon mindenkit elkápráztatnak,
csak éppen nem birtokolják az igaz és a hamis megkülönbözte-
tésének tudását.
(Szaraha-páda, D.3.)
3. A rendnek nincs papi hierarchiája. A rendtagoknak a szentség hierarchiáját önmagukban kell létrehozniuk.
A hierarchia elve a tudatállapotok gradualitásában kell megjelenjen, és nem a külső szervezeti formákban. Az igazi fokozatiság nem a külsőségekben megjelenő megkülönböztetésben van, hanem a belső állapotok megvalósítottságában, a szellemi emelkedésben és a tudat megtisztultsági fokában.
Tudós bölcsek! Bocsássatok meg,
de nem teszek semmilyen megkülönböztetést.
Arról beszélek, amit az ősök is tanítottak,
s arról, ami továbbra is titok marad.
(Szaraha-páda, D.95.)
4. A rendtag törekedjen arra, hogy a mestert belső mesterként lelje fel.
Minden tanítót és minden szent embert tisztelni kell, és tanításukat köszönettel meghallgatni és elfogadni. Ám téved, aki azt hiszi, hogy majd jön egy mester, és mindent megmutat és megmagyaráz. Az embernek saját magának kell a tanításokat megvalósítania, saját magában kell a bölcsességet felébresztenie és a belső ősgurui kvalitásokat elérnie.
Amit a mester tanít, és amit ebből megértenek az elég?
Átélés nélkül is elérhető a megszabadulás?
Hiába győzik le sokan vágyaikat és vándorolnak szenthelyről szenthelyre,
a természetesség megléte nélkül nem találnak mást csak bűnt.
(Szaraha-páda, D.65.)
Aki a nap és a hold egységét belátja,
az mindent belátott maradéktalanul.
Eléri ezáltal a mindentudást,
és ekkor megjelenik a belső mester.
(Kanha-páda, D.21.)
5. A rendnek külön szertartása nincs, a rendtag feladata, hogy mindent úgy végezzen, mintha szertartást végezne.
Helytelen lenne, ha cselekedeteinket felosztanánk profán és szakrális jellegűekre. Helyesebb, ha törekszünk éber tudatossággal végezni mindazt, ami a létünkben feladatként felmerül.
Aki a tudat teljességét kiterjeszti a lét minden elemére,
annak menedék az Öntermészet.
Ahogy a hullám és a tenger sem két különböző dolog,
úgy a létezés természete sem különbözik az ég természetétől.
(Szaraha-páda, D.74.)
6. A rendtag ne a szentiratokban keresse az igazságot. Az igazságot önmagunkban kell megtalálni!
Minden szellemi úton fontos lehet a szentiratok és a szellemi fejlődéssel kapcsolatos művek tanulmányozása, mert ezeket könnyen bevilágítja a belátás fénye. Ugyanakkor nem érdemes ezeken tartósan megtapadni, mert a fény forrása bennünk van, s így a szentiratok igazsága is belülről fakad. Ezért a teljes önismeret közelebb visz az igazsághoz, mint bármely szentirat.
A vallástudósok lefordítják és magyarázgatják a szentiratokat,
de nem ismerik a Felébredettet, ki önmagunkban van.
És, bár nem szüntetik meg a keletkezés és elmúlás gondolatát,
mégis szégyentelenül azt mondják: bölcsek vagyunk.
(Szaraha-páda, D.70.)
Elkezdtem olvasgatni a négy szent szöveg közül az elsőt,
de iszogatás közben teljesen félretettem.
Így a szövegből mindössze egy betűre emlékszem,
– és képzeld barátom, – még a címét is elfeledtem!
(Szaraha-páda, D.92.)
7. A rendi átadás közvetlenül – “szellemtől szellembe” – “fülbe súgva” történhet.
Ahogy a víz a vízben elvegyül,
úgy árad szét a szahadzsa-esszencia.
Amikor a tudatban érdem és bűn nem különbözik,
akkor a balgák ellentmondásait sehol sem találjuk.
(Szaraha-páda, D.76.)
A rend tagjai a rend céljait egy szélsőségektől mentes középúton törekszenek elérni. A konvencionális szintek meghaladását meg kell előzze annak birtoklása: az erkölcs meghaladását az erkölcsösség, a gondolkodás meghaladását a folyamon átsegítő élő gondolat, és a tudat visszatérését a mindenre kiterjedő tudatosság. Mindennek azonban olyan természetesen és “könnyen” (szahadzsa) kell történnie, ahogy a víz a vízzel elvegyül.
Megkötve a tudat tíz irányba vándorol,
felszabadulva mozdulatlanságban időzik.
Nézd a tevét, s e paradoxon
azonnal nyilvánvalóvá válik.
(Szaraha-páda, D.45.)