Karátson Gábor (1935–2015)

Karátson Gábor két szemeszteren át tanította a Főiskolán az 1990-es évek közepén Lao-ce Tao Te Kingjét, melynek általa készített fordítását akkor még nem adták ki.

Tanításában már megjelentek későbbi Ji King-fordításának elemei is, persze a rá jellemző változatos és rendkívül illusztratív kitekintésekkel a buddhizmus, az európai filozófia és a művészet felé. Gábor rendkívül szenvedélyes és izgalmas előadó volt, plasztikus képei és életszerű hasonlatai általában az ősi kínai ideogramok vizuális és történeti megközelítéséből indultak ki, és gyakran meglepő és rendkívül változatos utakon jutottak el a szavakkal megfogalmazható jelentésig. Magyarázatait hallgatni olyan volt, mintha egy Európából kiinduló és oda visszatérő keleti utazáson vettünk volna részt, egyszerre magasfokú szellemi és esztétikai élmény.

Gábor igazi reneszánsz ember volt, kiváló író, fordító, festő, és nem utolsósorban természetvédő, a Duna szerelmese és egyik legelszántabb védelmezője, a Duna Charta alapítója. Az 1956-os forradalomban való részvétele miatt börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után egyetemi tanulmányait nem folytathatta, amit elért, beleértve a kínai nyelvben való jártasságát, saját erejéből érte el. A magyar állam később számtalan díjjal ismerte el munkásságának valamennyi területét. Életfilozófiáját mindennél jobban kifejezi a Duna Kör számára választott jelmondata, egy Comenius-idézet: „Minden szabadon folyjék, távol legyen a dolgoktól az erőszak”. Emlékét tisztelettel őrizzük.

Farkas Pál